Egyesületünk két tagja - Tamás és jómagam - két német barátunk társaságában vállalkoztunk a címbéli szakasz megtételére. Beszámolómat olyan szemszögből írom, hogy az útmutatóul szolgáljon azoknak, akiknek hasonló terveik vannak, talán nem kell így saját tapasztalatukon okulni.

Az indulás 2023. máj. 22-én hétfőn volt Kimlén (ahol német barátaink szállása volt). Az EV6 Pozsony-Győr közti szakasza végig jól kiépített. Bár a szigetközi szakasz kicsit régebbi és szűkebb, amíg nincs nagy forgalma ez nem zavaró. Több helyen is ki lehet ugrani a Kis-Dunához és akadnak betérők is, ha valaki megszomjazik.

Győr kerékpáros infrastruktúrája - a teljesség ismerete nélkül - valószínűleg a legjobb Magyarországon. Mint mindenütt, azonban itt is arra kell felkészülni, hogy a centrumból kikerekezés bonyolultabb, mint a betalálás. Mivel ma rengeteg informatikai kütyü segíti az elöl tekerőt, minimális otthoni felkészüléssel együtt azért ez egy megoldható feladat.

Azt korábbi (autós) utaim alapján tudtam, hogy Győrtől jó minőségű, széles, új kerékpárút vezet Gönyűig. Itt célszerű megállni a Fehér Holló vendéglőnél, mert ahogy láttuk ez az egyetlen működő vendéglátóhely, ahol egy jó hosszúlépés elfogyasztható (és Komáromig utána már nem lesz több betérő). Valamikor idén télen olvastam, hogy további 14 km kerékpárút készült el Komárom felé, amit Gönyűn meg is erősítettek. Kérdés már csak a nyomvonala volt, és meddig tart ki? Itt jött a kellemes meglepetés:

igen - a forgalomhoz mérten szinte túl - széles vadonatúj kerékpár út kíséri a régi 1-es főutat kb. 10-15 km-en keresztül. Miután elkanyarodik az 1-es mellől, továbbra is hasonló minőség van alattunk egész Koppánymonostorig, ami gyakorlatilag összeépült Komárommal, ahol első napi szálláshelyünk volt. A Komáromon belüli kerékpárutak már messze nem érték el a győri szintet, de kis forgalmú mellékutakon probléma mentesen el tudtuk érni a szállásunkat, - Hét Vezér - amit szintén csak ajánlani tudok, lévén össze van építve a városi termálfürdővel.... Az első napon 76 km-t tettünk meg hagyományos kerékpárokon, hiszen nem számolunk a Duna magyar szakasza mentén érdemi emelkedőkre.

A második nap volt számunkra a nagy kérdőjel, a tudottan gyengén kiépített Komárom-Esztergom szakasz milyen meglepetéseket rejt számunkra. Kicsit töprengtünk a szlovák oldalon is, de mivel még a reggeli szállodai beszélgetések is ellentmondásosak voltak, végül is az eredeti terv szerinti magyar oldal mellett döntöttünk. Komáromtól Almásfüzitőig az 1-es főúton, kerékpáros felfestésen kerekezhettünk. Mivel a vidék erősen iparosodott, folyamatos erős járműforgalom volt mellettünk, ez bennünket fizikailag ugyan nem veszélyeztetett (nagyon), de ki-ki eldönti, hogy kellemes-e a kamionokkal párhuzamosan biciklizni?

Almásfüzitőnél ez a "védelem" is megszűnt, így a bal oldalon található, néptelen járdára tértünk ki. Almásfüzitő végén már tudtuk, hogy az Esztergom felé kiágazó 10-es úton új kerékpárút vár ránk, de erre semmiféle rávezetés a nyugati irányból nincs, előbb át kell menni (egy híd miatt) az 1-es főút jobb oldalára a többsávos járműosztályozón, majd a forgalomban újra balra leágazni, és csak ez után jön a "felszabadító" kerékpárút...(no comment). A néhány éve elkészült új kerékpárút itt Dunaalmáson át vezet Neszmélyig. Dunaalmáson jó kerékpáros pihenő található, itt van egy kiágazás Tata felé is (lásd tavalyi FÁBER Egyesületi kerékpáros kirándulásunk beszámolóját). Sajnos Neszmélytől Nyergesújfaluig semmiféle kerékpáros infrastruktúra nincs, max. néhány tábla, de ez nem az a hely, ahol eltéved az ember. A forgalom egy fokkal kisebb, mint az 1-esen, de maradtak a kamionok, az út szűkebb. Az egy szerencse, hogy ennek a kb. 15 km-es szakasznak nagy része településen át vezet, ahol lassabb a forgalom.

Nyergesújfalutól van újra önálló kerékpárút. Ami meglepő volt, hogy milyen kevés betérőt láttunk egész Esztergomig. A közúti forgalom Esztergomig nem csökken. A befutó előtt aztán még egy keserű pirula: bár a nehéz tgk. forgalom elkanyarodik Tát után dél-keletre, az Esztergomra bevezető utolsó 5 km-en, külterületen, erős forgalomban kell megint az autóforgalomban kerekezni. Ezen a napon csak 53 km-t tettünk meg, de a  sok és erős forgalomban való kerekezés kifejezetten lefárasztott bennünket.

Esztergom kerékpáros infrastruktúrája minimális, a táblázás átlagos. Mivel szállásunk közel volt a Dunához a centrumban, így könnyen elértük. Esztergomban sok a szálláshely és jó az éttermi infrastruktúra is.

A harmadik napon Szentendre volt a cél. Eredeti terv szerint a szobi réven átkelünk a Duna bal partjára, mert onnét majdnem végig kerékpárutunk lenne. Ehhez mindössze 6 km-t kellett - volna - letekernünk Esztergom Kertvárostól a basaharci rév leágazásig a 10-es főúton. Az első meglepetés itt ért bennünket: a komp nem működik! Többször ellenőriztem a dunai komp menetrendek honlapját, az működő kompként hozta, pedig az elsárgult felirat szerint tavaly október óta nem üzemel. És nem voltunk egyedül akik meglepődtünk: kerékpárosok és autósok szidták a szidni valót.... mi meg tekerhetünk vissza a 10-es útra és még 10 km-t Visegrádig a nagy forgalomban. Van néhány komp, ami "mindig" működik, a Visegrád-Nagymarosi az egyik ilyen. Nekünk legalább annyi szerencsénk volt, hogy a jegy megvételét követően máris indult. 65 év felett a kompon csak a kerékpárért kell fizetni.

Nagymarostól Vácig jól kiépített kerékpárút van. A vendéglátó infrastruktúra erősen előszezoni volt, érdemes az első helyen betérni, mert lehet, hogy utána sokáig nem lesz semmi. Vác belvárosában minimálisan forgolódtunk, érdemi kerékpáros infrastruktúra alig volt, szerencsére a forgalom sem volt nagy. A szükséges táblázások a helyükön voltak.

Eredeti tervünk szerint az Alsó-Göd-i személykomppal akartunk átmenni a Szentendrei szigetre. Mivel ez jó 6 km-re délebbre van a váci komptól, - biztos ami biztos - megkérdeztem, hogy működik-e? Hát nem működött az sem! Pedig ha ott kel át a kerékpáros a nagyobb Duna ágon, akkor egy sokkal kisebb forgalmú úton tudja elérni a Szentendrére átvezető Szigetmonostori kompot a kis Duna-ágon! Nekünk ez nem adatott meg: a váci révvel átmentünk a szigetre, ott Tahitótfalunál elkanyarodtunk délre, és meglepett bennünket a Szentendrei sziget egyetlen keskeny főútvonalának erős szgk. forgalma. De megúsztuk ezt is baleset nélkül.... így megérkeztünk 3. napi szállásunkra Szentendrére. Szentendre szállás és éttermi infrastruktúrája jól kiépített. Ezen a napon 62 km-t tettünk meg. (Elvileg lett volna egy híd Tahitótfalunál a kis Duna-ág felett, de mivel tavaly ősszel láttuk, hogy mennyire nincs kiépítve Tahitótfalunál a kerékpárút, nem is gondolkodtunk ebben az alternatívában.)

A 4. és utolsó napra a Szentendre - Budapest - Kelenföldi pu. szakasz maradt. Kíváncsi voltam, hogy mennyire jó az EV6 szakasza ezen a frekventált részen. A kerékpárút alapvetően jól kiépített Budapest határáig és a jelzések is rendben vannak. Apró "magyar betegség", hogy különböző építkezések miatt 2x is volt terelés a kerékpár úton. Hát ezek jelölése már minden volt, csak nem európai.... Pedig eredetileg gondolhatott rá valaki, mert néhány terelő táblát lehetett látni, de ezek vagy rosszul, vagy nem láthatóan vagy más módon alkalmatlanul voltak felszerelve.

Ezzel együtt relatív jól eljutottunk Aquincumig. Innét a III. kerület Fő teréig majd az Árpád híd alatti csomóponton át nagyon rossz volt a táblázás (ezen a részen jobbára meglévő utcákon vezet az EV6). Ha nincs jó GPS-ünk, ill. nem ismerem - korábbi autós útjaim alapján - a város ezen részét, bizony többször eltévedtünk volna.

Amikor ezen a részen túl voltunk, és a Margit-híd felé közelítettünk, akkor innét megint nagyon jó lett a kerékpáros infrastruktúra - legalább is a Duna mentén elértük újra a győri színvonalat. Ettől függetlenül a Duna-parti vegyes gyalogos-kerékpáros-rolleres forgalomban nagyon kell figyelni, mert hihetetlen sebességgel közlekedő egyének is akadnak.

Túránk utolsó budai szakasza a Bartók Béla úton vezetett a Kelenföldi pályaudvarig. Itt a védett kerékpáros-busz sávban kellemes volt kerékpározni. Budapest kerékpáros infrastruktúrája - amit mi láttunk belőle - kifejezetten jó volt.

A vasúti kerékpárszállítás is működött: Kelenföldön lift emelt bennünket a peronokra. Sajnos ez a győri pályaudvaron az átszállásnál már nem adatott meg nekünk. A szerelvényen egy helyen volt kerékpár szállításra alkalmas hely, itt a csomagokkal felszerelt kerékpárjaink épp, hogy elfértek, különösen, hogy 1-2 kerékpár már volt a vonaton. Magyarán 4 főnél több ne nagyon tervezzen egyidejű vasúti kerékpárszállítást, különösen hét végén. A 4. nap - beleértve a vasútról Kimléig érő szakaszt is - 38 km volt.

Egy esztergomi esti záportól eltekintve jó időnk volt. Kicsit zavart, hogy az első két nap a jellemző északi-nyugati szél helyett enyhe keleti szembe szelünk volt, ami inkább ritkaság. Összegezve a túrán tapasztaltakat, én erre az útra csak a teljes kerékpáros infrastruktúra kiépítése után mennék vissza. Ha addig valaki mégis meg akarja tenni, akkor próbálja meg nyugodtan a Komárom-Esztergom szakaszt a szlovák oldalon, és a kompok tervezése vonatkozásában ne hagyatkozzon a honlapokra, hanem hívja fel előzőleg az üzemeltetőt.